Jelenleg nem rendelhető!
A stadtallendorfi Dokumentációs Központ igazgatója már a 90-es évek elején megkért, hogy írjam meg az emlékeimet. Akkor még nem voltam rá képes. Újabb évtized telt el, és végül 2004-ben, engedve az unszolásnak, megírtam németül egy szűkszavú tájékoztatót azzal a tudattal, hogy ennyi idő után mi a csudát lehet még írni, hiszen könyvtárak vannak tele holokauszt-irodalommal. Legnagyobb csodálkozásomra az első kiadás az év végére elfogyott, majd jött a második. Több felolvasást tartottam Németországban. Mivel nagyon hiú vagyok, eldicsekszem azzal, hogy legnagyobb sikernek a berlini sajtótájékoztatón tartott felolvasásomat érzem, ahol hat darab könyvemet fizetés nélkül ellopták.
Családom, barátaim végül is addig kérleltek, amíg megírtam ezt a pár sort magyarul is. Senki ne gondolja, hogy ettől írónak érzem magamat, sőt szeretném elnyerni szerény kontárkodásom miatti bocsánatát mindenkinek, aki „igazi”.
A rózsaszín felhők ködébe vesző gyermekkorom, amelyet nem lehet eléggé idealizálni ahhoz, hogy visszaadjam valós hangulatát, egész életemet végigkíséri. A lelkem mélyén belekapaszkodtam ebbe a tizennyolc és fél évbe, ez adott támaszt, erőt, emberséget, ami most már kitart, amíg kell.
Fahidi Éva
