Pap János zenei akusztikus, nevetéskutató, egyetemi docens

Közel harminc éve a hangok töltik ki az életem. Huszonegy éve tanítok zenei akusztikát a Zeneakadémián. Jobbára az érdekes, kifejező hangokat keresem, hangszerek zengését, kopogását, áradó futamait, az ének édes hatalmát elemzem. Érteni akarom erejüket, és már tudom, hogy titkuk az azonosulás kiváltásának képességében rejlik. 1997-ben írtam a tárogató és a cimbalom akusztikai tulajdonságiból fizikai kandidátusi értekezésem.
A hangok érdekesek, de még érdekesebb a hangok és az ember viszonya. 2002-ben jelent meg erről könyvem "Hang-ember-hang - Rendhagyó hangantropológia" címmel a Vince Kiadónál.
Nevetni nagyapáimtól, a bátyámtól tanultam. Egy hamburgi Szisztematikus Zenetudományi Konferencián megfontolt és komoly kollégáim figyelmeztettek: nem kell mindig nevettetni. Ám az elmúlt évtizedekben előadásaim alatt rá kellett jönnöm, nem tudok létezni nevetés nélkül, nem tudom elcserélni töretlen jókedvem tört rosszra. Hrabal Pepinjével együtt vallom: "A világ mindig gyönyörű, nem mintha az lenne, de én úgy látom."
A nevetés az élet legteljesebb megélése, a valódi humor fakasztotta, örömteli nevetés pedig a boldogság maga. Hangja csúnya, ziháló, legtöbbször a fuldoklásra hasonlít, de mégis olyan, de olyan szép. 2002 óta a nevetést kutatom, a humort, a bohócok titkait, a nagy nevettetőkét, a zenei vicceket, a humorérzéket. Próbálom megérteni a humor matematikáját, és kollégáimat nagyobb életvidámságra szoktatni. Rendszeresen tartok erről előadásokat szerte az országban, és Humoroskolát vezetek Kapolcson, a Művészetek Völgyében.
Mielőtt velem nevetne, tájékozódjon a
www.hangoskola.hu című weboldalamon. És ne feledje: aki utoljára nevet, nagyon sokat kihagyott.
Szeretnénk felhívni a figyelmed, hogy szerzőinket és előadóinkat nem
éred el telefonszámainkon! Szakembereink elérésében, sajnos, nem
áll módunkban közvetíteni, őket az egyéb platformjaikon kell megkeresned.