Kedves Barátunk!

Megjelent a Nyitott Akadémia könyvsorozat régen várt új darabja!

Prof. Dr. Bagdy Emőke – Pál Feri – Dr. Buda László – Dr. Kádár Annamária:
Fejben dől el? Ami rajtunk múlik – és ami nem

"Minden fejben dől el!" - szokták mondani. Talán egyetértünk ezzel, de az is lehet, hogy némi ingerültséget kelt bennünk ez a mondat, annyiszor hallhattuk az elmúlt évek során olyan értelmezésben, hogy elegendő "pozitívan gondolkodni", s önmagában ettől majd jól mennek a dolgok. Az élet minden bizonnyal nem ennyire egyszerű, s ha ezt már magunk is megtapasztaltuk néhány alkalommal, akkor fenntartásokkal fogadhatjuk a hasonló kijelentéseket.

Ugyanakkor ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a mentális beállítódásunk valóban jelentős hatást gyakorol a teljesítményünkre, a közérzetünkre, az egészségi állapotunkra, sőt, még az emberi kapcsolatainkra is. Például az élsportban bizonyos szint felett tényleg majdnem minden fejben dől el, erős mezőnyben a győzelem vagy vereség már jórészt a mentális állapoton és felkészültségen múlik. A gyógyítás világában is evidenciának számít, hogy amit elvárunk egy adott szertől vagy eljárástól, az nagymértékben befolyásolja a hatást. Alaposan dokumentált esetek bizonyítják, milyen lenyűgöző öngyógyító erők ébredhetnek a szervezetben a bizakodó gondolatok, a felépülésbe vetett hit, a pozitív elvárások nyomán. De gyakran a kapcsolataink sorsa is azon áll vagy bukik, hogy elég nagy súlyt helyezünk-e mindarra, ami a mi kezünkben (vagyis a fejünkben) van: az értékeinkre, az elveinkre, a meggyőződéseinkre, a józan mérlegelésre, a stratégiaalkotásra. Annak, aki csakis a folyton változó érzései alapján dönt, nagyon nehéz lesz a kapcsolatait jól működtetni, s azokban kitartani.

Ha tehát nem is minden, de számos dolog bizonyosan fejben dől el. Éppen ezért igen hasznos megtanulnunk, miként formálhatjuk a gondolatainkat, a mentális beállítódásunkat úgy, hogy ezek minél inkább segítsenek, ne pedig hátráltassanak bennünket az életünkben.

Megrendelem a könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 2590 forint helyett 1940 forintért!

OLVASS BELE A KÖNYVBE!

"Mr. Wright limfoszarkómában, azaz nyirokrákban szenvedett, a teste tele volt mandarin nagyságú daganatokkal, az orvosok azt jósolták, hogy már csak napok vannak hátra az életéből. Ebben az időben sokat cikkeztek egy Krebiozen nevű új szerről, amelyhez komoly reményeket fűztek a rák gyógyításában. A gyógyszer éppen a hatástani vizsgálatok előtt állt, és többek között a Kaliforniai Egyetem kórházának onkológiai osztályán is ki akarták próbálni, ahol Mr. Wright feküdt. Amikor Wright erről tudomást szerzett, kikönyörögte, hogy a szert neki is adják be. A kórházban úgy voltak vele, hogy ennek a betegség végstádiumában túl sok értelme nincsen, de ártani nem árthat, és Wright legalább azzal a tudattal hal meg, hogy mindent megtettek érte. Wright pénteken kapta meg a Krebiozen injekciót, orvosa a következő hétfőn ment be ismét a kórházba, és döbbenten látta, hogy az állítólagos haldokló kedélyesen sétálgat és beszélget a folyosón betegtársaival. Megvizsgálták: a daganatai egyetlen hétvége alatt az eredeti méretük felére zsugorodtak. Heti három alkalommal továbbra is kapta az injekciókat, és tíz nappal később – tehetős ember lévén – saját kisrepülőgépén távozott otthonába. Ezt követően két hónapig kitűnően érezte magát, és teljesen tünetmentes volt. Lelkesen hirdette, hogy a Krebiozen csodaszer, amely visszaadta az egészségét. Egy darabig orvosa is így hitte, ám a többi beteg a szer hatására semmilyen javulást nem mutatott.
Két hónappal később elterjedt a sajtóban, hogy a Krebiozennel kapcsolatban nem túl meggyőzőek az emberkísérletek tapasztalatai. Miután Mr. Wright elolvasott egy ilyen cikket, azonnal visszaesett, testében kiújultak a daganatok. Orvosa ekkor a pozitív manipuláció eszközéhez folyamodott. Ne ítéljük el ezért, mert az élet a legfontosabb, melyikünk ne vállalná az efféle jóakaratú félrevezetést, ha éppen ez segítene a betegségben erőre kapni és meggyógyulni! Szóval azt mondta Wrightnak, hogy a korábbi Krebiozen szállítmány hatóanyaga károsodott, de azóta érkezett új, amely az előzőnél sokkal hatékonyabb. Miután beadták Wrightnak az injekciót (amely ekkor már csak tiszta vizet tartalmazott), a gyógyulás még gyorsabb volt, mint az első esetben, a rákos sejtek néhány nap alatt visszahúzódtak, és a beteg otthonába távozhatott. Teljesen tünetmentessé vált – egészen addig, amíg el nem olvasta az újságban, hogy a Krebiozen-kutatást leállították, mert a szer hatástalannak bizonyult. Mr. Wright azonnal visszakerült a kórházba, és két napon belül meghalt. Ez a történet annyira rendkívüli, hogy már valószínűtlennek tűnik, de egy aprólékosan dokumentált, nagyon híres esettanulmányról van szó, biztosak lehetünk benne, hogy minden így történt. Ilyen lenyűgöző öngyógyító erők ébredhetnek a szervezetünkben a bizakodó gondolataink, a felépülésbe vetett hitünk, a pozitív elvárásaink nyomán!"
Prof. Dr. Bagdy Emőke

"Ha nagyon sebzettek vagyunk, ha valamilyen séma foglyaként élünk, akkor jellemzően azokhoz a negatív érzésekhez igazodó lesz a gondolkodásunk, amelyekkel egyébként küzdünk. Miközben azt hisszük, hogy szabadon gondolkodva jutunk következtetésekre, általában egy zárt körön belül mozgunk. Hiszen a sémákhoz gondolatok, érzések, fizikai állapotok és ezeket megerősítő emlékek kapcsolódnak, ezért minél sérültebbek vagyunk, a gondolkozásunkra annál inkább rátelepszik a sebzettség mintázata. Ilyen esetben jellemző lehet, hogy valaki ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban alapvetően más gondolatokra jut, ha éppen jól van, és másokra, ha rosszul. Persze a hangulatok mindannyiunk gondolkodását befolyásolják valamelyest, de ha valaki nagyon sebzett, akkor ez szélsőséges mértéket ölthet. Amikor tehát jól mennek a dolgok, boldogan meséli, hogy a partnere a világ legcsodásabb nője, de ha éppenséggel összevesznek, akkor már azt hallhatjuk tőle, hogy az egész kapcsolatuk tévedés volt. A gondolatai ugyanis az érzelmi állapotaihoz kapcsolódnak, azokat tükrözik, az érvelése pedig az érzelmei igazolását szolgálja.
Ezért fontos, hogy legyenek meggyőződéseink. Tudatosan használom ezt a kifejezést, és nem elveket, ideálokat, eszményeket mondok, mert ezek lehet, hogy általunk elfogadott gondolatok, míg a meggyőződés szóban benne van, hogy valamivel kapcsolatban saját tapasztalatunk, élményünk van, ami minket meggyőzött. Például arról, hogy érdemes jót tenni akkor is, ha nem viszonozzák. Ez az én számomra nem egy ideál, nem egy eszmény, nem egy gondolat, nem egy erkölcsi törvény, hanem élményekhez kötődő igazság. Ezt a meggyőződésemet pedig akkor is erőforrásként tudom használni, amikor az aktuális érzelemvilágomból más következtetésekre jutnék, mert például csalódtam valakiben. Ha valakinek nincsenek meggyőződései, ha rendszeresen az alapján gondolkozik és cselekszik, amit éppen érez, akkor számára nehéz lesz kapcsolatokban kitartani, és értékeket következesen képviselni."
Pál Feri

Megrendelem a könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 2590 forint helyett 1940 forintért!

"Többek között trénerként is dolgozom, és egy alkalommal az volt a feladatom, hogy egy barlangász segítségével végigvezessek egy felsővezetőkből és középvezetőkből álló csapatot Erdély egyik legnehezebben bejárható barlangján. Egyszer csak elérkeztünk egy ijesztően szűk réshez – a barlangász elmondta, hogy egyetlen esélyünk van arra, hogy ezen keresztüljussunk: ha elkezdünk szép nyugodtan lélegezni, és a születésélményre gondolunk, mert ezen a lyukon centinként kell átpréselnünk magunkat. Kicsit mindenki berezelt, de a mellettem álló, körülbelül két méter magas fiatalember a többieknél is jobban, mert az ő lábszárcsontja az átlagosnál sokkal hosszabb volt, és megijedt, hogy azzal vajon hogyan fogja bevenni a kanyart. Addig-addig ismételgette a fejében a negatív forgatókönyveket, hogy tényleg beragadt a lyukba. A kollégái húzták elölről, mi nyomtuk hátulról, de úgy járt szegény, mint Micimackó, amikor megette azt a sok mézet – se előre, se hátra. Az elején még nevettünk meg viccelődtünk, próbáltuk oldani a feszültséget, de a srác egyre idegesebb lett, és körülbelül negyedóra elteltével már mi is úgy éreztük, hogy ennek a fele se tréfa. A barlangász ekkor elővett valami csákányszerűséget, és elkezdte vele kopácsolni a falat, de nem a lyuk mellett, hanem egy kicsit távolabb. (Ezt azonban a srác nem láthatta.) Szavak nélkül ütögette a falat körülbelül egy percig, aztán odaszólt a fiatalembernek: megnagyobbítottam a lyukat, most már átférsz! A férfi abban a pillanatban áthúzta a lábát a résen – alig akartam elhinni. Döbbenetes volt a saját szememmel látni, hogy valóban vannak dolgok, amelyek ennyire egyértelműen fejben dőlnek el."
Dr. Kádár Annamária

"Sok olyan szomatodráma játékot néztem már végig, ami abból indult, hogy a főszereplőnek nehezére esett valamiben döntést hoznia, például olyan helyzetbe került, ahol mást súgott az esze és mást a szíve. Ilyenkor gyakran megjelenik az emberben az igény, hogy valahogy rálásson a saját döntési folyamatára, belső konfliktusának gyökereire, és ez arra készteti, hogy megszemélyesítse a szóban forgó testrészeket. Az ilyen játékban láthatóvá válik, hogyan viszonyul a fej (az agy, az elme, a racionalitás, közismerten "a legfőbb döntéshozó szerv") – a többi szereplőhöz. Mit gondolsz, a fej általában milyen szerepet kap, hogyan jelenik meg? Vajon úgy-e, mint amelyik szerv a döntéseket valójában hozza? Mint a legszimpatikusabb résztvevő? A központi szereplő? Egyáltalán nem! Számos szomatodráma játék tapasztalata alapján azt tudom mondani: a "Fej" többnyire periférián helyezkedik el, és egy okos, de hideg, a többiektől egy kicsit elkülönült, gyakran nem is túl szimpatikus szereplőként jelenik meg. Ha központi szerepet is kap a játék elején, a folyamat során szinte törvényszerűen kifelé sodródik, és veszít centrális helyzetéből. Eleinte csodálkozva figyeltem, hogy milyen sokszor kapja az agy egy már-már pszichopata irányító figura szerepét, aki elszántan próbálja leigázni és kontrollálni a többieket, még sincs igazi hatalma.
A legtöbb szomatodráma játék azt mutatja, hogy a testben sokkal inkább a szív van a középpontban, belőle fakad, hozzá kapcsolódik minden lényeges folyamat és szereplő. Sokszor akkor indul meg a gyógyulás, ha az agy hajlandó válaszolni a szív hívására, és hajlandó valamiképpen feladni egocentrikus szerepét. És azok az igazán erős és előrevivő döntések, amelyekkel belső világunk minden szereplője egyetért."
Dr. Buda László

Megrendelem a könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 2590 forint helyett 1940 forintért!

Üdvözlettel:
A szervezők